Tegnap este lefekvés után azon gondolkodtam, hogy ha ez a dolog működne (rendszeres írás), akkor használhatnám arra, hogy egyszerre több emberrel közöljek dolgokat (erről a megyei tételünk jut eszembe, és az hogy az irodalmi hősök egyszerre több helyen is ott lehetnek. weird.) Például nem kellene mindig szomorú legyek, hogy nincs időm írni K.-nak (akit mellesleg imádok, és nagyon hiányzik), vagy ha leülök írni, nem kellene azon gondolkozzak, hogy mi történt az utóbbi időben. Csak olyan dolgokat kellene elmondjak neki, amiket ide nem írok le. Ha lesznek olyan dolgok ha-ha. Persze ehhez előbb az kellene, hogy az egészet megmutassam neki, ami nem tudom, mikor következik be. Jó érzés úgy írni, hogy tudom, senki nem olvassa el. Mondjuk, mindezt azzal a tudattal írom, hogy egyszer valószínűleg majd elolvassák, különben nem így írnék. Gondolom. Nem emlékszem már, naplót hogy szoktam írni… Á, de. Ilyen “Kedves Naplóm” stílusban. Ez viszont most bárkihez szólhat, mégis senkihez. Ugyankkor meg kell tanuljak szelektálni. Hogy mit írok le és mikor. Gondolom ehhez is gyakorlat kell. Fura.
És akkor zene mára:
- Peter Gabriel – Down to Earth
- Coldplay – A Rush Of Blood To The Head
- Lionel Hampton – Undecided
- Esti Kornél – Ha ébren volnál
- Nirvana – Lake of fire
- The Pierces – Kill! Kill! Kill!
- August Rush Soundtrack – Bari improv
- Noah And The Whale – Hold My Hand As I’m Lowered
- Muse – I belong to you
- Carla Bruni – Raphael
Kedves Fiók 