– azoknak, akik azon gondolkoznak, mi lett volna, ha… –
Eltelt néhány hónap a legutóbbi filmajánló óta, és ez főként azért van, mert nem néztem filmeket, vagy ha igen, moziban, azokról viszont nem szívesen írok, mert nem tudok hozzá jó képeket tenni. Akkor említettem azt is, hogy talán megkérek majd barátokat is, írjanak ide. Nos, ez végre összejött: ezt a filmet egy számomra nagyon kedves személy, Ali választotta.
About Time (2013)
Írta és rendezte: Richard Curtis
Szereplők: Domhnall Gleeson, Rachel McAdams, Bill Nighy
Amit Ali gondol: Az About Time-ra véletlenül találtam rá, és csak a vonzó plakátja és a rövid leírása (filmelőzetest soha nem nézek) miatt néztem meg, miszerint egy fiú 21 éves korában tudja meg, hogy vissza tud utazni saját múltjába.
Bár a leírás azt a fals elvárást keltheti bennünk, hogy egy sci-fit fogunk látni, a filmnek egyszerű, hétköznapi és könnyen csörgedező cselekménye van. Minden hihető és természetes benne: Tim reakciója, amikor megtudja, hogy időutazó, a könnyen szerethető és élőnek tűnő családja, a problémák amikkel küszködik és az ezekben a helyzetekben meghozott bölcs döntései, hogy csak egy párat említsek.
Ami megint plusz pont, Tim határozott döntése, hogy időutazói képességét a szerelem (szeretet) megtalálására fogja használni (hála az égnek, meg sem fordult a fejében, hogy megmentse a világot, mert egy újabb magányos szuperhős film nem hiányzik). Lassan rájön, hogy ez messze nem könnyű feladat, mert senkivel nem tudja megszerettetni magát, számára is lehetetlen egyszerre két helyen lenni, minden változtatás kihatással lesz a jövőre nézve és így tovább. Képességének természetesen vannak előnyei és ezeket a Maryvel töltött első éjszakán, majd később azon az éjszakán mikor megkéri a kezét, a rendező nagyon finom humorral mutatja be, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetve Tim gyöngéd emberi oldalára, mintsem időutazói felére, ezzel is közelítve a karaktert hozzánk, egyszerű halandókhoz.
Ha egy jelenetet kellene kiemeljek, az a temetés napján történő röpke beszélgetés Tim és Desmond bátyja között, mikor az utóbbi meghatódva vallja be, élete legjobb napja az volt, mikor Tim apja a násznép előtt kifejezte iránta érzett baráti szeretetét. Erről mindig saját apum jut eszembe és a tény, hogy tudatnom kell társaimmal, szeretem őket.
Összegzésként annyit mondanék, az About Time maradandó, humorral megszórt romantikus film, ami könnyűszerrel belopta magát a kedvenceim közé (PS I Love You és La vita e bella mellé). Újranézem? Biztos.
Kedves Fiók 